Bárhová is megy, tudja, hogy nemigen megy messzire, sőt, 1 milliméternyit sem mozdul igazából! 
Igen, ha az elménk gondolati értelmezésén keresztül nézünk, akkor úgy tűnik, mintha mozdulnánk térben és időben, de ha közelebbről megnézzük a valóságot, minden élmény (beleértve teret és időt is) bennünk, a tudatunkban zajlik, elválaszthatatlanul tőlünk, a tudattól…
Szóval, az összes lehetséges tapasztalatnak Ön a forrása…
A legtöbben a gondolataik által el vannak távolodva a valóságtól. Figyelje csak meg az embereket! Szinte mindenki (kivéve a kisgyerekek vagy megvilágosodottak ) folyamatosan el van gondolkozva, mindenkinek valamin jár az esze. Sokszor nem is veszik észre, hogy mekkora mértékig bele vannak merülve a gondolataikba (úgymond, nincsenek jelen), valahol a képzeletükben járnak.
S ilyen módon az életélményük is csekélyebb, szárazabb, korlátozottabb, hétköznapibb… és nem utolsósorban messzebb áll az igazságtól.
Ráadásul, a gondolkodás több szempontból is polarizálva van (vagy más szóval duális), ami elszeparálódáshoz, hiányérzethez, lekicsinyítéshez, elégedetlenséghez, ellenálláshoz és végeredményben szenvedéshez vezet. De természetesen csak akkor, amikor azonosulunk a (egyébként praktikus és hasznos) gondolkodási képességünkkel, és hagyjuk, hogy annyira magával ragadjon minket, hogy megkérdőjelezés nélkül a gondolatokat:
-
ténynek, igazságnak vesszük
-
elhisszük
-
komolyan vesszük (figyelünk, hallgatunk rájuk)
-
jelentősnek, fontosnak tartjuk
-
nem vizsgáljuk, hogy egyáltalán micsodák, honnan jönnek vagy a mieink-e egyáltalán
Sokszor nem is vesszük észre, hogy a valóság helyett a gondolatokban élünk, a gondolatokban a világról és önmagunkról.
De nem muszáj a mentális világban élni (azaz a gondolatokkal helyettesíteni a valóságot)!
Van olyasmi, amit én a direkt tapasztalásnak hívok, ami azelőtt történik, mielőtt az elme elkezdi értelmezni és felülírni a valóságot a különböző jelentések, minősítések, megnevezések, emlékek, változtatni akarások, elképzelések, problémák, azonosulások stb. hozzáadásával.
Olyankor mindenféle szűrő nélkül a színtiszta valóságot tapasztaljuk és nem pedig azt, amit gondolunk róla. Mindent sokkal közvetlenebbül, sokkal élettel telibben élünk át olyannak, amilyen valójában.
Bár ez a közvetlen tapasztalás folyamatosan történik (máskülönben nem érzékelnénk semmit), valahogy gyakran mégsem jut el a tudatunkig, mivel az a közvetlen tapasztalás nem egy gondolat,és az az elménk számára nem érdekes. Az elmét csak a gondolatok érdeklik. Sőt, mást nem is tud felfogni.
Azonban, sok előnye van annak, ha visszatérünk a természetes érzékeléshez (azaz ha nem hagyjuk, hogy az elménk feldolgozza és közvetett módon tálalja nekünk a valóságot), pl.:
-
ego helyett valódi önmagunk lehetünk és szabadon kifejezhetjük magunkat
-
a valóság sosem olyan (szörnyű), mint amilyennek az elme lefesti
-
az élet sokkal élvezetesebb lesz (szaftosabb, színesebb, mélyebben megtapasztalva)
-
a hezitáló elmére nem hallgatva könnyebb lesz megteremteni, amit (igazán) szeretnénk
-
nagyobb szabadság, könnyedség és bizalom az Életbe
-
nyitottság olyan lehetőségekre, amelyekre eddig nem gondoltunk vagy el sem tudtunk képzelni
-
stb.
Annyira hozzá vagyunk szokva a gondolkodáshoz, hogy kell némi idő, míg visszatérünk a természetes érzékeléshez.
Ezért ehhez további tippeket fogok küldeni a hírleveleimben, illetve ezzel a témával alaposan a Varázslat és csodák online programon is fogunk foglalkozni.
Köszönöm!
Új hozzászólás